Az első állomás a TIK teremben volt, ahol egy autista fogadott minket egy foglalkozás keretében. Az óra menete és maga a foglalkozás rendkívül szórakoztató volt, ugyanis a feladatunk az volt hogy papírból hajtogassunk daru madarakat. Miközben csináltuk a papír madarakat rendkívül segítőkész volt és mindenkinek segített aki elakadt a feladatban. Látszott hogy a foglalkozás vezetőjének nagyon fontos dolog volt az Origami, mint művészet. Még híres Origami mesterekről is hozott fényképeket.
A második állomásnál egy halmozottan hátrányos helyzetű embernél voltunk, aki mozgássérült volt és beszédzavarral küszködött. Nagyon készségesen válaszolt a kérdéseinkre, türelmes volt és megértő is egyben. Megmutatta hogyan tud írni a gépen, hiszen a kezeit nem tudta használni. Volt hozzá egy speciális szemüvege aminek a végén egy hosszú botféleség állt ki és azzal tudott "gépelni". Beszéltünk arról hogy hogyan tudja a mindennapokban használni a gépet. Kiderült az is hogy ő írta a a Nem adom fel alapítvány honlapjának a programsorát, valamint szabadidejében játékokat tervezett, amik nagyon jól néztek ki és szórakoztatóak voltak.
Az utolsó állomáson a könyvtár melletti teremben a hallássérült Raffaellel “beszélgettünk”. Megmutatta hogy a
saját neveinket hogy kell jelnyelvvel elmutogatni, valamint néhány állatnevet mint a oroszlán gorilla vagy a sas. Nagyon érdekes volt ahogy kommunikált velünk. A napokat és hónapokat is megbeszéltünk a jelnyelv alapján. Nagyon jó volt az egész, az összes foglalkozás közül talán itt tanultunk a legtöbbet és személy szerint ezt élveztem a legjobban.
A következő a látássérült állomás volt, itt két látássérült nő tartott nekünk programot. Először felvettünk egy szemmaszkot és egy fehérbot segítségével végig mentünk az iskola folyosón, ami nagyon frusztráló volt mindig, mert féltem, hogy neki megyek valaminek vagy valakinek. Aztán összekellet párosítanunk vakon különböző tapintású, hangú és formájú tárgyakat.
A 4. állmáson szájjal festettünk ezt azért próbáltuk ki, hogy megtapasztaljuk, hogy milyen mozgássérülten festeni. Kaptunk egy ecsetet a szánkba és egy lapot ezután hátra tettük a kezünket és csak a szánkra hagyatkozhattunk. Sokat nevettünk és tökéletes bemelegítés volt a következő napokra.
Ezután a mozgássérültekkel ismerkedtünk, ahol beültünk egy-egy kerekesszékbe és végig mentünk egy akadálypályán és mesélt a minden napjairól. Elmesélte, hogy otthon háztartást vezet, és két gyereke van, mindemelet úszni tanul és több éven keresztül profi táncos volt. Majd egy mozgássérült mopedessel beszéltünk. Nagyon meglepő volt, hogy a mopedesek nem szállhatnak fel a BKK járműveire. Ezt azzal magyarázzak, hogy a buszokon található rögzítő nem megfelelő a mopedek rögzítésére. Én úgy gondolom, hogy nem az a megoldás hogy megtiltják a mopedeseknek a buszra szállást, hanem az hogy kicserélik a rögzítőket a járműveken. Ha az utazásotok során ilyennel találkozok, akkor támogassátok a mopedest, hogy feltudjon szállni.
