2016. március 23-án a Dr. Török Béla Óvoda, Általános Iskola, Speciális Szakiskola, EGYMI és Kollégium épületébe látogattunk, ahol lehetőségünk adódott részletesebben megismerni az intézményt, valamint a hallássérült gyerekek mindennapjait. Először az igazgatónő tartott nekünk rövid ismertetőt az intézményről, majd beszélgettünk a hallássérülésről, és a különböző hallókészülékekről. Megtudtuk, hogy bár itt nem tiltott a jelnyelv a tanárok egyértelműen a hangzó nyelvet preferálják, és eszerint is tanítanak. 
Ezek után különböző életkorú nagyothalló gyerekekkel találkoztunk. Az első állomás az óvoda volt, ahol beszédfejlesztő játékokkal foglalkoztatták a hat éven aluliakat. A csoportban csak hat gyerek volt, és két óvónő, így mindenki megkaphatta a számára elegendő figyelmet. A kicsiket nagy meglepetésként érte az érkezésünk, és kíváncsi tekintettel néztek ránk.
Tovább haladva az alsó tagozatosokhoz néztünk be, ahol éppen egy magyar óra folyt. Itt a tanár itt is (mint minden osztályban) hangosan és artikuláltan beszélt, mindig a gyerekek felé fordult és gesztikulált, hogy mindenkivel megértesse a tananyagot.
Számunkra a nap legizgalmasabb része a dráma óra volt, ahol hallássérült gyerekekkel együtt vettünk részt. Két pedagógus tartotta kézben az órát. A játékok segítségével mi hallók is betekintést nyerhettünk abba, hogy milyen lehet hallássérültként élni. Az egyik játékban egy szöveget olvastak fel nekünk, mialatt hangos zene szólt. Nagyon kellet koncentrálnunk, hogy megértsük a szöveget, mert a zene annyira elnyomta a hangot, hogy szájról kellett olvasnunk.  Ezeknek a nagyothalló diákoknak minden nap minden percében úgy kell koncentrálniuk, hogy megértsék azt, aki hozzájuk beszél, ahogy nekünk ebben a pár percben. Tizenegy kedves és nyitott hallássérült diákkal ismerkedhettünk meg. Pozitív csalódásként ért minket, hogy könnyen megértettük egymást, hiszen a gyerekek hibátlanul olvastak szájról, és bátran szólaltak meg, beszélgettek velünk. 
Nagyon jól éreztük magunkat, és rengeteg pozitív tapasztalattal és emlékkel távoztunk.

2016. Március 22-én a Hallássérültek Óvodájában jártunk és ez által siket ovis gyerekekkel volt alkalmunk találkozni. Az óvoda 3 éves kortól fogadja a súlyos fokban hallássérült gyermekeket. Amennyiben a gyermekek lakóhelye, vagy szociális helyzete indokolja, bentlakásos elhelyezésre is van lehetőség az épületben. Ott jártunkkor csak egy olyan gyermekkel találkoztunk, aki bent lakott volna az intézetben.

A gyerekek különböző fajtájú hallókészülékeket viseltek, mint például fül mögötti hallókészüléket vagy implantátumot a halláskárosodás mértéke illetve a szülők döntése alapján.

Az ovis foglakozásokat viszonylag hamar elkezdik, hogy kis lépésekben rendszeresen, naponta tudják fejleszteni a hallássérült gyerekek, mint beszéd, mint pedig a jelbeszédüket. Különböző játékokat játszottak, amikhez jelbeszédet használtak illetve próbálták kiejteni a szavakat, betűket. Az óvodai fejlesztés továbbá nagy hangsúlyt fektet az értelmi képességekre és a kézügyesség fejlesztésére is.

A csoport foglalkozások kiscsoportokban zajlottak és több óvónő is volt így ezáltal mindenkire megfelelő figyelem jutott. A csoportfoglalkozásokon kívül van egyéni foglalkozás is, mivel egyes gyermekek különböző szinten vannak.

Pozitív élményekkel töltött el minket a találkozás

http://siketekbp.co.hu/kepzeseink/ovoda/

Én most ebben a bejegyzésben megpróbálom a témahéttel kapcsolatos véleményemet összegezni.

Azt, hogy melyik csoporthoz szeretnénk csatlakozni, hogy melyik hátrányos helyzettel rendelkező csoporttal szeretnénk foglalkozni, azt mi választottuk. Mi a csoportban a siketeket és nagyothallókat választottuk. Sok mindent megtudtunk erről a csoportról. Megtudtuk, hogy mi a különbség a siketek és a nagyothallók között. Megismertük az életüket, hogy milyen nekik minden napot úgy leélni, hogy a külvilágból semmit nem hallanak. Nekik az egy nagy akadály, hogy a hallókkal nem tudnak kapcsolatot létesíteni márpedig az emberek többsége halló, és nem tudnak nekik semmit sem mondani.

Bennem egy pozitív nyomot hagyott ez a témahét. Most már szerintem a csoport minden tagja jól ismeri őket, jobban tudunk velük kapcsolatot létesíteni. A siketek ugyanolyanok mint egy átlagos ember csupán más nyelvet beszélnek a jelnyelvet.